Az odatartozásról


Az ókori Görögországban két drákói büntetés volt. Az egyik a halálbüntetés, a másik pedig, melyet sokszor ennél is rosszabbnak tekintettek, a száműzetés, vagyis kitaszítás a szülőföldről. Az egyén soha többé nem térhetett vissza a családjához, a közösséghez, a szülőföldjére. Kívülre került. Hogy miért volt ez annyira veszélyes? Mert a görögök Isteneik, akik védelmet és biztonságot jelentettek az embereknek, hitük szerint a templomokban laktak, a közösségekben és a lakóhelyeken. A bekerített lakóföldeken kívül csak azok voltak biztonságban, akik a mezőgazdasággal foglalkoztak, hiszen itt voltak a szántóföldek, szőlők vagy olajfaligetek. Ez volt a felséges Démétér istennő területe. Ő oltalmazott mindenkit, aki az ő területén dolgozott és élt. Ezen kívül már csak a kívülállás területe volt, ahol csak pásztorok tartózkodhattak, ezt a területet őrizte ugyanis a kecskelábú isten, Pán. Ez az isten a pásztorokon kívül mindenkiben félelmet keltett. Az ő nevéből származik a pánik szó is egyébként. A pásztorok is egy közösség tagjai voltak, így ők is biztonságban érezhették magukat, a folyton úton lévő kereskedőket pedig Hermész óvta. Tehát mindenki, aki közösségbe tartozott, védelmet élvezett és biztonságban tudhatta magát. Azok viszont, akiket kitaszítottak, Pán területére kényszerültek, ez pedig maga volt a lelki halál.


Mi történik ma? A gyermek, akit kitaszítanak, ma sem élhet tovább. Szüksége van a családjára, a közösségére, legfőképpen az anyjára. Ma már pontosan tudjuk és számos pszichológiai kutatás támasztja alá, hogy a gyermeknek csak akkor tud kifejlődni az identitása, ha élete első szakaszában nem kell elszakadnia az anyjától. Ha anyját elveszti (mert meghal, vagy elhagyja őt), megszakad a szimbiózis, meghal a gyermek identitása – vagy ki sem alakul -, és meghal a gyermek Lélekben az anyjával együtt. Egy nagyon törékeny, új identitás kiépülhet szeretetteljes környezetben, egy nevelőanya mellet, de ez az első élmény a veszteséggel élete végéig kísérni fogja.


Terápiás helyzetben vissza tudunk menni ehhez a korai halál állapothoz, ahol újra át kell élni ennek a lelki halálnak a fájdalmát és minden tragikumát, azonban ezt követően lehetőség nyílik az állapotok javulására és a Lélek gyógyulására. Azok a csecsemők, akik inkubátorban töltötték életük első heteit, sokszor hasonlóan élik meg az anyjukkal és a világgal való kapcsolatot. Ez a fajta terápia náluk is pozitív folyamatokat és változásokat indít el.



Ha anya vagy, és gyermeked esetleg a születése után hosszabb ideig nem lehetett Veled, vagy ha Te magad lettél elszakítva édesanyádtól újszülöttként, módodban áll visszamenni a traumatikus időszakokba és gyógyítani mindkettőtök Lelkét, ezzel tovább javítva a köztetek lévő kapcsolatot.

 

Address

Honvéd utca 38. Budapest Hungary 1054

Contact

Follow

06704360076