Történetek a házasságról


Katalin szerette a férjét, szerelemből házasodtak össze, szerelemből terveztek és vállaltak gyermeket is. De ahogy családdá váltak, valahogy a dolgok rosszul kezdtek alakulni. Egy gyermek születése alapvetően átrendezi a szerepeket, ez természetes. De itt valami többről volt szó, érezték ezt mindketten, és kiderült ez a hosszú, szomorú, magányos hónapok alatt is. Az idő telt, a problémákat nem sikerült megoldani, sőt, egyre csak halmozódtak a megoldandó feladatok. Végül, sok mérlegelés után, több évnyi boldogtalanság és kilátástalanság után, úgy döntött, elválik férjétől. A döntés felelőssége az övé lesz, ezt tudta, és mivel biztosan tudni szerette volna, jól dönt-e, eljött családállításra. Azt javasoltam, a képviselőknek semmiféle információt ne adjunk azzal kapcsolatban, miért érkezett, vagy, hogy hogyan élnek és éreznek egymás iránt, és először csak nézzük meg, Lélek szinten hogyan vannak ők hárman.


Felállítottuk hát a családját: őt, a férjét, és a gyermeket. Abban maradtunk, hogy megnézzük, merre mozdul el a kapcsolat, ha csak a Lélek mozgásait figyeljük. (A Lélek mozgása egy fajta terápiás módszer. A klasszikus családállítástól eltérően, ilyenkor teljes csend van. A képviselők teljesen átadják magukat az érzéseknek és a mozgásnak, ami megjelenik bennük, a terapeuta pedig teljesen visszahúzódik, nem irányít, nem szól bele, csak hagyja, hogy a gyógyító folyamatok irányába menjenek a dolgok – sokszor úgy, hogy ő maga sem érti, mi történik, de elfogadja, hogy a mező bölcs, és a mindenki számára lévő megoldást hozza el).


Az állítás legelején már meglepő kép rajzolódott ki. Katalin volt az, aki elutasította férjét, a férfi azonban minden erejével őrá figyelt, és szeretetéről, ragaszkodásáról, elfogadásáról biztosította. Katalin képviselőjében ezzel szemben undor és a düh jelent meg, olyan erővel, hogy nem tudott ránézni a férfi képviselőjére. Beállítottunk hát egy újabb képviselőt, a düh és undor érzésének. Az volt ugyanis az érzésem, hogy ez a fajta érzés nem kapcsolható a házaspárhoz. És valóban. Az állítás további menetét részleteiben nem fogom végig vezetni, csak azt szerettem volna bemutatni, hogy hogyan indulunk el egy párkapcsolati témával, és, hogy hova tudunk eljutni.


A düh képviselője szintén nem nézett a férfira, de Katalinra sem! Tőlük elfordulva, a távolba meredve jelezte, hogy generációkkal ezelőtti történetre tekint, így egy második állítás indult el. 3-4 generációval korábbi női őstől származó érzésről volt szó, egy felmenő, akit katonák bántottak, és többszörösen megerőszakoltak. Az ő dühe és undora a férfiakra, tevődött át a nőre, aki pedig a férjére irányította át ezeket az érzéseket. Miután az eredeti történet megjelent, az érzés is a helyére kerülhetett, vissza oda, ahonnan indult, ahova valójában tartozik.


Amiért számomra a családállítás nagyszerű és csodálatos, az a teljes rendszert gyógyító mivolta. Elindult ugyanis a gyógyító és feloldó folyamat, a tettesek és az áldozat között is. Ezek után már el tudták fogadni sorsukat, és meg tudtak békélni mindannyian. Az asszony képviselője szeretettel tekintett későbbi leszármazottja képviselőjére, és áldását küldte annak boldogságára. Katalin pedig szívébe fogadta az asszonyt és a sorsát, és megértette azt is, hogy a szeretet és a hűség, amit családja iránt érez tudat alatt, nem kívánja meg tőle a boldogságról való lemondást. Ezek után már békés tekintettel, indulatok nélkül, szeretettel tudott férje felé fordulni.


A gyermekről most nem írtam, de a folyamat természetesen rá is hatással volt. Az állításban megjelenő dinamika az azonosság, és a kettős eltolódás dinamikája, mely nagyon gyakori a családfelállításokon. Ilyenkor arról van szó, hogy egy családtag azonosul egy korábban született családtaggal, illetve annak sorsával. Ez persze mélyen tudat alatt történik, az egyén nincs tisztában ezzel a cselekedettel, bár sokszor a külső szemlélőnek nagyon egyértelmű sejtése lehet. Az azonosulás mindig szeretetből történik! A kettős eltolódás pedig azt jelenti, hogy a nő az érzéseket nem az eredetileg bántalmazó férfiak irányába érzi, nem is általában a férfiak felé, hanem a saját férje irányába. Az azonosulásnak vannak azonban apró árulkodó jelei, ilyen például, amikor száz százalékig, teljes bizonyossággal vagyunk afelől, hogy a párunk az egyedüli oka valaminek, és mi ártatlanok vagyunk. Az az egyén ugyanis, aki személyes történetükből fakadóan érez dühöt a párja felé, lelke mélyén mindig tudja, de minimum elbizonytalanodik, hogy ő is hibás. Aki más sorsát éli, az meg van győződve saját ártatlanságáról!

Ezeknek a folyamatnak az okairól és feloldási lehetőségeiről egy másik alkalommal fogok írni, azonban a történet jól mutatja, milyen mély, elképzeléseinktől teljesen távol álló okok tudnak olyan erősen befolyással lenni életünkre, melyek akár egy család szétesését is okozhatják. A legtöbb válás egyébként ilyen és ehhez hasonló történetek miatt van!

 

Address

Honvéd utca 38. Budapest Hungary 1054

Contact

Follow

06704360076